2020.05.03. By admin 0

Éljen Május 1! Avagy: pontyokkal suttogók…

Kijelenthetjük, hogy gyakorlatilag minden nap horgászok. Ezen a napon is mentem volna valahová pecázni, csak hogy jól teljen a napom. Reggel fél 6-kor azonban nem várt telefonhívás érkezett: Barátom, Juhász Tamás érzett késztetést egy jó fajta halvadászatra. Megyünk pecázni? – kérdezte. A válasz egyértelmű volt…

Nos, miután megállapodtunk a helyszínben, gyorsan beugrottam a zuhany alá, „horgász ruha”, és találkozó a helyszínen. Sok mindent nem kell összepakolnom egy horgászathoz, hiszen szinte a teljes felszerelés az autóban van.  Semmi meglepő nem volt az érkezésemkor. Egy jó horgász korán kel… Mire nyitott a horgásztó, gyakorlatilag sorban álltak a pecások és autóik a bejárat előtt.

Biztos a jó helyekért megy a „küzdelem”, gondolhatnánk elsőre, de a komáromi Bocska-tó egy intenzíven telepített pecahely, így állítom, bárhova leülhetünk horgászni, az esélyek hasonlóak lesznek eredményesség szempontjából. (Valójában mégsem, de erről majd egy másik cikkben írok néhány gondolatot…)

Bocska-tó

A helyszín roppant kellemes. Több tóból álló tórendszert kell elképzelnünk, tavak szerint más – más funkciókkal. Ma is, szokásomhoz illően a nagy tavat céloztuk meg, egymástól nagyjából 10 méter távolságban. Nem, nem a koronavírus miatt. Egészen egyszerűen úgy gondolom, hogy két horgász között az egészséges távolság minimum 10 méter.

A szokásos kipakolás, szüttyögés után, végre megnyugodtam: megkezdődött kedvenc időtöltésem, végre pecázunk…

És jött a kellemes meglepetés. A halaknak nagy étvágyuk volt a munka ünnepén, és csodát varázsoltak a horgásztársak vágyainak! Fogtuk a halat, egyiket a másik után, csalikat próbálgattuk, etetőanyagot cseréltük, hiszen nagyon ment a dömping. Szák elszakadt, kéz elfáradt, szem szárazon maradt, ebédre halászlé, utána lassítás, nap végére döbbent összesítés: több, mint 50 pontyot fogtunk a Dovit etetőkeverékekkel és csalikkal.

Őszinte leszek, elfáradtam…

Tomi és a ponty

Ilyen horgászatban már volt részem, gyerekkoromban többször is, mikor bambusz botommal és egy darab damillal kifogtam a Fekete-ér (Almásfüzitő) rengeteg keszegét, kárászát. Mostanság, ha spicc botot fogok a kezembe dettó, tele pakolom a szákot 1 óra leforgása alatt kishalakkal. Pörgős horgászat, csontival, kishalakra, nincs unatkozás.

Most azonban nem kis halra mentünk, hanem pontyra, nem csontival, hanem pelletekkel, nem spicc bottal, hanem feederrel. De erre mi sem számítottunk…

A mai peca nem versenyzésről szólt. Nem is azért mentünk ki. Tudtuk, hogy fogunk pontyot, mert szinte mindig fogunk. Azonban a pontyok letámadtak minket. Éppen csak az nem volt ráírva a kopoltyúra, oké, megfogtál, visszaengedsz, kifoghatsz megint, ma akár többször is.

Életemben először egy pontyparadicsomban találtam magamat. 40-ig számoltuk a zsákmányt, utána már fáradtak voltunk. Az első adag hal után (16 darab, mérlegelés, bámészkodás, örömmámor, és pillanatnyi szünet), jött a második menet. A pontyok ezt a menetet is jól bírták (13 db), mi szintén. Csalizás, etetőkaja, dobás, fogás, mérlegelés egyre ritkábban, néha cm-t is mértünk. De éreztük, a halak jobban bírják erővel, mint mi.

Ha ennyire jól megy, gondoltuk változtatunk. Csalikból és etetőkeverékekből is több fajta volt nálunk, bár a hangsúly a különböző pelletekre esett, hiszen az etetőkaját keverni időigényesebb folyamat, és megmarad, ha nem fogy el.

Csaliknak a jól bevált Dovit termékeket, a 4 colors wafters családba tartozó bojlikat vittük magunkkal. A mai terítéken 3 típus ázott a vízben:

Az etetőkeverékre sem lehet panasz, mindig felkészülve célozzuk a pontyokat. Ma a kedvenceinkhez tartozó, kifejezetten pontyozásra gyártott etetőkeverékekkel kopogtunk be a pontybirodalom ajtaján:

Persze minden csoda három napig tart. Ott és akkor ez nekünk kereken 5 órát jelentett. Tomi délben lépett át az étterembe, két adag halászlével, erős paprikával, kenyérrel nyugtáztuk a déli harangszót. A Bocska-tó éttermére nem lehet panasz. Jól főznek, friss alapanyagokból dolgoznak, és persze, hogy van hal az étlapon. Nem is akármilyen. Friss halból készült… Aki nem horgászik, de egy jó halételt akar a bendőbe, annak itt a helye.

Ebéd után újabb meglepetés ért bennünket. Vissza kellett állnom a két botos pecára, amiről 10 óra körül letettem. Mi történt? Miért van ez? Vennem kell otthonra egy súlyzót a bicepszemnek? Dehogy. Semmi extra, csak a halak is elfáradtak. Naná. Hiszen mi kifárasztottuk őket. Még szép, hogy mi győztünk! Mi bírjuk, ők nem bírták tovább.

Egy fenét! Egészen egyszerűen ők is elmentek ebédelni. Uhh… Megnyugodtam. Végre megértettem őket és is, mint a profi horgászok. Ergó én is, Tomi is profi horgászok lettünk…  Ennyi, ilyen egyszerű a horgászat.

Aztán délután 1 órára már ritkulni kezdtek a kapások erőteljesen, délután 2 körül pedig beállt a tó.

Csend és nyugalom honolt a pontyok birodalmában. Megadták magukat. Bedobták a törölközőt.

Győztünk!

Mi mégis elégedettek voltunk a mai nappal. Megtettük, amit lehetett. Felkészült, tapasztalt horgászok vagyunk. Nem megyünk a véletlenre, de tudjuk:

Azért a hal az úr!

Ezen a napon a halak nagyon kaptak. Biztos vagyok benne, hogy bármilyen Dovit csalival és etetőanyaggal támadtunk volna, eredményes horgászaton lettünk volna túl. Minőségi csalikkal, jó horgászbotokkal, és a mi tapasztalatunkkal csak kellemes lehet a horgászat!

3 órára elfáradtam, de úgy láttam, Tomi is. Mára elég volt. Nem tudjuk pontosan mennyi lett a végeredmény, de jóval 50 ponty felett fogtunk ma ketten 4 bottal, 4 horoggal. Method és hosszú előkés technikát is használtunk, és biztosan állíthatom, eredményesen.

Horgásztársak! Sporik!

Nektek is hasonló élményeket kívánunk!

Görbüljön!