2020.05.03. By admin 0

Dunai tapasztalatok két különböző horgászmódszerrel

Forrás: Dovitshop

Ahogy a cím is mutatja ebben a cikkben a nyár óta a Dunán gyűjtött tapasztalataimról szeretnék beszámolni. Amikor a cikk megírását elhatároztam, csupán egyetlen egyszer jártam a Dunán horgászni, így nagy tapasztalatokkal nem rendelkeztem. Konkrétan néhány youtube videó és újságcikk tapasztalatával vágtam bele a folyóvizi horgászatba, ami végül rendkívül tetszett.

Természetesen, ennyi idő alatt csupán néhány megfigyelésre tettem szert, de talán ez is segítséget nyújthat azoknak a sporttársaknak, akik kacérkodnak a gondolattal, hogy kipróbálják tudásukat a Dunán is.

Rakósbottal nyáron az Óbudai K-hídnál

Egy nyári napon, rakósbottal látogattam el a Hajógyári szigethez, amit a rutinos horgászok Észak-Pest egyik legjobb halfogó helyének tartanak. A folyóvízi rakósbotos horgászat nagyban eltér az állóvízitől (másfajta szerelék, másfajta etetőanyag, nehezebb körülmények, stb.) A legnagyobb különbség talán az úszóban rejlik, mivel itt speciális kialakítású és jóval nagyobb tömegű úszókat használunk, melyek minden eleme erre a horgászatra van optimalizálva. Következésképpen jóval nagyobb mennyiségű ólom kerül a szerelékre.

A folyóvízi úszót a folyó sodrásával megegyező irányba úsztattam az úszót, úgy hogy igyekeztem helyenként lassítani így elősegítve a csali folyamatos mozgását. A szerelék beállításánál figyelembe kellett vennem, hogy ezen a helyszínen a mederfeneket nagyobb kövek borítják, amik alá könnyen beszorulhat a végszerelékünk, így a kövek felé mértem ki a szereléket.

Az etetőanyagba élőanyag, angolmorzsa, valamint folyóvízi föld is került, melynek az a szerepe, hogy amint a gombóc beér a vízbe, azonnal lesüllyedjen a fenékre. Horgászatom kezdetén 6 alapozó gombócot dobtam be, ezután 5-6 percenként két kisebb gombóccal tartottam fenn a halak figyelmét.

Magamat is meglepve, viszonylag sikeres horgászatot zártam, első rakósbotos horgászatom során. Rengeteg tapasztalattal tértem haza, amit remélem sikerült érzékeltetnem.

Hosszúelőkés feederrel a Dunakeszi-i Révnél

Napos, ámbár rendkívül hideg őszi napokon látogattam el a Duna dunakeszi szakaszára, hogy az általam szintén kedvelt feeder horgászmódszerrel próbáljak meg minél több halat fogni. Előzetesen igyekeztem felkészülni a várható nehézségekre, legtöbbet Pechnyó Gergely: A Dunán … (folyóvízi feeder egy amatőr szemével) cikkjéből tanultam és az ott leírt szerelékkel és módszerekkel próbáltam szerencsét.

A dobótávolság kimérése után 3 kosárnyi etetőanyagot juttattam be alapozóetetés céljából. Ezután 5 perces ütemre horgásztam, 80 centiméteres 0,18-as átmérőjű előkével és 80 grammos etetőkosárral, mivel ezen a helyen ez a kosár tökéletesen megállt egyhelyben.

Sok cikkben látható, hogy több horgász is versenyládáról horgászik a dunaparton, azonban fontosnak tartom elmondani, hogy ez a horgászat jóval kevesebb horgászfelszereléssel is elérhető, csupán 2 darab horgászbotra, egy hosszabb bottartóra, merítőre és etetőanyagra van szükség. Ez a horgászat éppoly eredményes, mint a versenyládás. Fontos megjegyezni, hogy a botok végét itt is a magasba kell emelni, mivel így kevésbé tud a zsinórba belekapni az áramlat. A dobótávolság beállításánál érdemes megkeresni azt a lehető legnagyobb távolságot, ahol a kosarunk egyhelyben meg tud állni.

Ez alkalommal a választásom a Coplex Fruity River etetőanyagra esett. Ezt a folyóvízi etetőanyagot Pastonchino-val, Érett Sajtos aromával és csontkukaccal dúsítottam.

A Dunakeszi komp környékén egyaránt lefelé és felfelé is sóderes aljzat található, melyeket szeretettel látogatnak a márna csapatok. Ez a rész alacsony vízjárásnál horgászható meg legsikeresebben, mivel a medertörés a parttól körülbelül 50 méterre található. Ezt csupán akkor tudjuk pontosan meghorgászni, ha a vízállás engedi, hogy közelebb üljünk le a töréshez. Ősszel ez rendkívül jó márnafogóhelynek bizonyul.

Természetesen folyóvízen elkerülhetetlen megfelelő, mennyiségű élő anyag használata, így én is ezt választottam csalinak. A csontkukac jelentősége különösen felértékelődik, mivel az élőanyag mozgása felkeltheti a halak érdeklődését és segíthet a halakat az etetés vonalába tartani.

Kisebb bánatomra, ezen horgászataim során sajnos nem sikerült márnát horogra kerítenem, ámbár sikerült gébeket, illetve küllőt is horog végre csalnom.

Összességében elmondhatom, hogy eddigi cikkjeim közül ennek a cikknek a megírása jelentette számomra a legtöbb fejtörést. Örülök, hogy sikerült megismerkednem a folyóvízi horgászattal, mivel annyira megszerettem ez a fajta horgászat, hogy mindenképp visszatérek tavasszal a Dunapartra.